Moncada

1953. július 26-a a kubai forradalom "keserű keresztelőjének" napja. Egy csapat fiatal meg akarja dönteni a Batista-rendszert - és kis híján sikerül is nekik. Elképesztő konspirációval látnak hozzá. Tapasztalatlanságuknál csak naiv hitük és elszántságuk nagyobb. - A Moncada kaszárnyát fogjuk megtámadni - jelenti be Havannában maroknyi követőjének Fidel Castro. A Moncada kaszárnya az onnan nyolcszáz kilométerre fekvő Santiagóban van. Azért arra esik Fidel Castro választása, mert Santiago sokkal határozottabban diktatúraellenes város, mint Havanna. A kaszárnyát ezer katona őrzi - de ha álmukban ütnek rajtuk, az általuk is viselt uniformisban... Ez a dokumentumregény egy évtizeddel az események után készült. Robert Merle felkutatta a dráma életben maradt szereplőit, és a velük készített interjúkból olyan mozaikot rakott ki, hogy az még történésznek is becsületére válna. Rekonstruálta azt a felemelő pillanatot, amikor két lány, négy fiú, aztán a többiek, az a száz-százötven fanatikus vonattal, busszal, autóval elment Santiagóba, hogy végrehajtsa a feladatát. Merle az események felidézésének lázában sem felejti el, hogy nagy emberek nélkül nincs történelem, de a közkatonák az igazi hősök, akik a forradalmi tettek után - ha megérik - sietnek haza, és ott folytatják a hétköznapi életüket, a munkájukat, ahol abbahagyták. Ma már az is történelem, hogy 1959-es hatalomra kerülése után Fidel Castro - ígéreteivel ellentétben - nem rendezett demokratikus választásokat. A diktatúra hagyománya nehezen veszik ki.